Sikerült, legalábbis az orvos szerint minden rendben. Laurát magyar idő szerint délután 3 és 4 óra között megműtötték, hogy 6 óra után már ki is engedjék a kórházból. Amikor ezeket a sorokat írom, már az egyetemi apartmanjában van, pedig alig telt el 5 óra a beavatkozás óta.
Ezt látta az orvos a műtét közben és ezek alapján mondta, hogy jól sikerült.
Hangulata is remek, 8000 kilométer távolságból már meghallhattam az ellentmondást nem tűrő hangját, amikor egy kérdésben az övét árnyaló álláspontot merészeltem megfogalmazni. Ebből, pár órával a keresztszalag-operáció után megállapítottam, jól van a lányom.
Maga a beavatkozás és a körülmények magyarországi szemmel nézve meghökkentőek és ezt nem a csalódás iratja velem. Csak egy példa, telefonbeszélgetésünket az szakította félbe, hogy az apartmanban megjelent a rehabilitációs tréner, aki elmondta a következő hét programját. Mindezt azért, hogy a következő szezonban még erősebben tudjon Laura visszatérni a pályára. Ennyit hirtelen, mindenkitől bocsánat a mai kissé feszült viselkedésemért, volt egy kis beavatkozás a tengeren túl, de úgy tűnik, minden ok.
