Minden héten összefoglalót írni az Amerikában játszó magyar lányokról szép feladat. Nem én, hanem a magyar szakportál, a Wbasket teszi ezt meg. Minden elismerésem, hiszen lássuk be nem tüntetnek milliók az utcán annak érdekében, hogy olvashassanak Szabó Fanniról, Szamosi Amadeáról, Kuttor Enikőről, Barta Brigiről, Hegedűs Jankáról, Vukov Szonjáról, Udvardi Saciról és persze a lányomról, akiről ez a blog is szól. Mégis jó átfutni az odafigyeléssel készülő sorokat.
Hetente átbogarászni az eredményeket, majd cikket írni belőlük. Respect! Köszi haver, hogy megteszed!
Itt a legutóbbi is. A lelkemnek is kedves ilyen Wbasket-montázst látni és egyben megtiszteltetés is Szabó Fanni és Szamosi Amadea társaságában szerepelni. Hoppá még egy apróság, mind a három magyar lány ballal bűvöli a labdát.
Nagy utat tettek meg ezek a lányok. Ők és családjaik tudják ezt legjobban.
Van, aki szinte semmit sem tudva a körülményekről, egyedül utazott ki, más a jogi csűrcsavarok miatt a préri szélét is elvállalta álmai érdekében. Volt, aki a minőségi iskola kedvéért egy erősebb csapatról mondott le, aztán van, aki kosárkarrierje érdekében vállalta a bivalyerős gárdában az 1-2 éves kispadozást. És persze olyat is találunk, aki a játék szeretete miatt választotta azt a csapatot, ahol azonnal megmutathatta magát.
Különböző személyes történetek ezek, de mindegyik példaértékű.
Ügyesek vagytok lányok és főleg kemények. Ha úgy tetszik útmutatóak azoknak, akik mernek nagyot álmodni, majd cselekedni. Amúgy pedig egész jó kis Universiade-csapat lenne belőletek, ha volna olyan, aki ezt észrevegye.
