Mozgalmas, sőt talán túl mozgalmas 10 napon van túl Laura. A karácsony előtti utolsó meccsről ez ugyan nem volt elmondható. Sima győzelem egy általam nem ismert ligában játszó egyetem ellen. NCCAA, ha jól sejtem a katolikus egyetemek számára létrehozott bajnokság. 35 pontos diadal egyetlen hozadéka, hogy mindenki játszhatott és Shawnta lett Lauráék bajnokságában (GLVC) a hét játékosa. Az UMSL-től erre 2013 óta nem volt példa. Nem láttuk a meccset, mert még közvetítés sem volt. Ennyit tehát erről.
Ami a nagy kalandot jelentette az az új autó megvásárlása volt, amellyel Geryékhez (amerikai szülők) mentek - igen, ugye mindenki érti a többes számot - karácsonyozni.
Szépnek, jónak tűnt a kocsi, 2009-es Nissan, tehát szinte új, hogy egy kilométerrel a 320 mérföldes út vége előtt kiforduljon a jobb kereke.
Laura remekül megfogta a járművet, de az bizony ott állt a White Oak Road közepén.
Mit ad isten (ki más, hiszen egy papcsaládhoz igyekeztek) pont Gery jött velük szemben a malőrnél, így hamar tudtak intézkedni. Lényeg ami lényeg, a gombcsukló és a féltengely mondta fel a szolgálatot. Kész csoda, hogy az előtte lévő 529 km-t kibírta. Erről most ne többet, mert azonnal el kezd remegni az ujjam!
Ilyenkor szembesül az ember azzal, hogy miért a legutáltabb foglalkozás Amerikában (is) a használtautó-kereskedő. Autómentő, szerelő, két nap alatt, szombaton is dolgoztak, kész lett a kocsi. Nem volt olcsó, de reményeink szerint a kereskedőn, aki már tud az esetről, be lehet vasalni a javítás költségét.
Mi ebből a tanulság? Annyi, hogy az élettapasztalatot mesékből aligha, kizárólag a való világból szerezheti meg az ember. Laura pedig nagy lépéseket tesz a a felnőttéválás felé.
