Még Smith edző is elismerte azt a teljesítményt, amelyet a mérges darazsak (yellow jackets) nyújtottak a szezon első cross country versenyén a távoli Bareában. A lényeg, hogy a 7 fős csapat átlagban jobban futott, mint tavaly és ezt díjazta a mester egy emaillel.
Lorka pedig túl van élete első ilyen versenyén. Ami számára lényeg, hogy a
csapattársai közül harmadik lett, ami elismerést hozott számára.
De nézzük mi is történt Kentucky hegyeiben.
Apa emlékszel amikor 8 éve a szlovéniai Soca folyónál kanyoningoltunk? Na, olyan terepen futottunk most. Hegynek fel egy alig 1 méter széles turistaúton, majd a pálya egy patakocskában vezetett tovább.
Térdig jártunk a vízben.
Képzelheted, hogy nézett ki a cípőm és a zoknim - vázolta a körülményeket vasárnap hajnalban. Elképzeltem és belegondoltam, hogy akkor bizony az utolsó nagy, 14 méteres természetes csúszdán nem mertem lejönni Szlovéniában, Lorka viszont husss, zuhant alá a mélybe. Talán ezért is nem én tanulok amcsiban.
Terepedzésnek jó lesz
Amúgy a 6+1 lányt crosskatball lady-knek hívják Charlestonban. Ők ugyanis egy kosárcsapat, futómezben. Így is viselkednek. Muris látvány lehetett, ahogy az inas, egyszálbelű, lenge feszülős cuccban melegítő, futásban otthonos profik közé megérkeztek a kissé testesebb, mackóruhás, fejhallgatós, lazázó kosarasok. Lényegében edzeni jöttek.
A verseny
Az 5 kilométeres (számomra érthetetlen okból kilométerben számoltak) távot rendkívül óvatosan kezdte Lorka. Ne szépítsük, az első fél kilométeren az utolsó helyen kocogott. Ez persze nem csoda, hiszen soha nem futott még ilyen körülmények között.
Aztán elkapta a versenyláz
és sorra előzte meg az amúgy ebben a sportágban otthonos versenyzőket.
A vége volt a legizgibb. Amerikában a társaikat hangosan bíztatják a többiek és az edzők. Egy lány kb. 400 méterrel a cél előtt megközelítette őt és a wilsonos futót előzésre sarkallták kollégái.
Ezt nem hagyta Laura és begyújotta a rakétákat.
"Hülyéskedsz, 30 méteren ezek nem fognak meg (köszi Kriszta). Lenyomtam ezt is és még kettőt, a harmadikat pedig a kapunál előztem meg, de azt mondták, hogy a tényleges cél egy méterrel korábban volt."
Hangjából éreztem, élvezte az egészet még akkor is, ha csak sportágbeli kirándulásként tekint az ilyesmire. Az azonban kellemesen bizsergeti atyai büszkeségemet, hogy összességében elégedetlen volt. Legközelebb előbbre lép majd. Na ja, a versenyszellem csatás, az pedig ugye legendás.
Az októberi végi 4 mérföld lesz a csúcspont, de azért
inkább a november közepi kosárnyitányt várja és várom.
Addig is azonban: fuss Lorka, fuss!
