Szinte már közhely, sőt az is, hogy az amerikaiak egy része nagyon nagy szemekkel néz ránk, ha elmondjuk, honnan érkeztünk. A Hungary szó hallatán nekik a hungry ugrik be. A Hungaryban ejtendő vékonyka ö betű bizony gyakran nem hallatszik számukra.
Így aztán maradunk az Éhesországból jövőknek.
Ráadásul ez még természetesnek is tűnhet, ha valahonnan Kelet-Európából, Oroszország közeléből vetődünk hozzájuk. Legalábbis így lőnek be bennünket. Nem kell ezért megorrolni rájuk. Tudjuk fejből, hogy Togó mely országokkal határos? Csak, ha barátunk a Google segít. Mindez miért jutott az eszembe. Nos ezért.
A lényeg persze, hogy Lorka már fenn van csapata 2015-16-os névsorában. (A másik két mezszám nélküli lány szintén most érkezett.)
Mivel a 12-es már foglalt volt, a 23-t választotta, talán nem véletlenül. Ennek dokumentálása még hátra van.
Remélhetőleg persze a Budapesten is korrigálnak majd. Végül is a másik klasszikus hibát nem követték el.
Amúgy ő az egyetem első európai kosárlabdázója. Némi tapasztalatuk azért van a külföldi sportolók terén, hiszen a teniszcsapatban többségben vannak az idegenlégiósok. A fene se érti ezt, de így van, Sampras, Connors, McEnroe hazájában a világ minden tájáról erősítenek!
Új-Zéland Charlestonban
Laurának azonban ez most kapóra jött. Érkezett egy lány Új-Zélandról. Úgy tűnik, hogy hamar megtalálták a közös hangot. A nyelvet még keresik, mert
az új-zélandi angol kissé messzi áll a Rigó utcában elvárttól,
de tegnap este már jókat beszélgettek. A maori arcvonásokkal rendelkező 18 éves lány az ócean partján élt eddig, míg Lorka egy nagyváros kertes házában. Charleston ezekhez képest, fogalmazzunk úgy, hogy szokatlan hely, pontosabban szokni való.
Ez munka
A város azonban elvben a legkisebb gond kell legyen. Az egyetemi sport ugyanis munka. Azért adtak komoly összegű ösztöndíjat, hogy sportoljál. Magyarosan, megdolgozz a pénzért. Legyél jó, öregbítsd az egyetem hírnevét, vidd a konferencia felső házába a csapatot! Ezt egyébként más, Amerikában kosarazó magyar lányok is megerősítették. Nyugi, a városba alig van időnk bemenni - írták még a kiutazás előtt. Edzés, iskola, házi feladat. Sebaj, játszani szeretünk, az iskola úgy túnik rendben van, a tananyag pedig érdekes. Őszintén szólva ez utóbbi kellemes meglepetés volt számomra. Itthon alig hallottam: apa, most nem érek rá, megírom ezt a tök érdekes házit. Ma hajnalban viszont ezzel a mondattal váltunk el egymástól. Wow, a gyerek tanul!!!
