Magyarországon forrnak az indulatok az úszók szövetségi kapitányának 55 évvel ezelőtti erőszakolási ügye miatt. A közösségi oldalakon sokan, tényleg sokan, az élsportot szitokszóként használják, szörnyűlködve beszélnek a benne élőkről. Árnyalom egy kicsit a képet.
Lépjünk egy kicsit távolabb az alaphírtől, az 55 évvel ezelőtti erőszaktól. Akkor és ott élsportolók egy nem élsportoló lányt támadtak meg. Börtönt kaptak érte, helyesen. Ennek azonban közvetlenül nincs köze ahhoz, hogy hogyan születnek az olimpiai bajnokok.
Nézzék meg Hosszú Katinkát!
Katinka jól felfogott marketingértéke miatt szinte minden nap mosolygós vagy kemény munkában megfáradt képeket posztol magáról. Élvezi, máskor pedig érti, hogy mit és miért csinál. Olimpiai bajnok akar lenni (hoppá, dicsőség Magyarországnak) és ebből üzeletileg is sikeresen akar kijönni.
Az élsportoló gyerek más. Más, mint a többség.
Saját példánkon tudom, hogy mi, élsportoló család, mások vagyunk. Egyrészt, szinte minden sportágban 12-14 éves kor körül kiderül, hogy fejben és lélekben is alkalmas-e valaki élsportolónak. Ha neki nyűg a heti 12-13 edzés, a bentlakásos akadémiai rendszer, az érted haragszom, a civilek számára durva edzői hang, akkor felhagy a sportolással. Bármilyen tehetséges is fizikailag. Semmi baj! Ez a zongaraművész-jelöltekkel vagy az általánosban mindig ötös éltanulókkal is megesik. Ha marad, akkor kemény, de
a többségének boldog élet jön, amelyben egy-egy sportági siker bőven ellensúlyozza a plázázást, videójátékozást, vagy a néptáncszakkört.
A szülőkkel közös élményei lesznek egy 4 napos országos döntő alatt. Reggelente megsimogatja kedvenc érmeit, amelyekre az osztálytársak amúgy szent áhitattal néznek. Sőt, sportsikerei segítenek abban, hogy pl. Amerikában tanulhasson.
Az élsport ugyanis lehet eszköz is egy sikeres felnőtt élet felé, nem csupán cél.
Örülök, hogy a lányom élsportoló.
Boldog vagyok, hogy Lorkának közös élményei vannak velem és a mamájával, örülök, hogy az edzések, a versenyek, rendet teremtettek az életében, örülök, hogy barátai lettek a sport által, örülök, hogy a sérülések megtanították keménynek és elszántnak lenni, és nem utolsó sorban örülök, hogy sikerei vannak. Plusz remélem, hogy az esetleges nehézségein is átsegíti a sport. Van ugyanis valami, amihez vissza lehet nyúlni, ha megbillen a talaj. A sport, és benne az élsport ugyanis nemes dolog. Kár volna pellengérre állítani!
Szorenyi Named MEC Freshman of the Year.
wvsuyellowjackets.com
