Első hét, 4 edzés, a lányok egymással játszanak - a coach azonban egy szót sem szólt. Ül és nézi őket. Dicsért, korholt, megjegyzést tett, bíztatott - tettük fel telefonon hajnal 3 körül a kérdést. Semmit sem szólt, jött a válasz Laurától.
-Hogy hogy? Már a taktikán töri a fejét?
Dehogy, nem érted, hogy nem beszélhet?!
-Micsoda? Miért nem?
-Jaj apa, hát mert ez az előírás!
Az NCAA szabályai szerint a divizió II-ben október 15-ig csak egyéni edzéseket lehet végezni. Magyarán addig minden csapatban végzett munka kerülendő, sőt tilos. Ezért az edzői stáb csak nézte (még jegyzetelni sem lehet), ahogy a lányok egymás között pattogtattak. Más kérdés, hogy a jó mester ilyenkor is gyűjti a tapasztalatokat. Szólni azonban nem szólhat a lányokhoz.
Miért?
Logikája, mint mindennek van, az, hogy biztosítsák az esélyegyenlőséget. Ennek jegyében szabályozzák az elvégezhető munka mennyiségét is.
Október 15-ig heti 8 órát lehet edzeni (új szabály), és pihenőnapnak is lennie kell.
Ez praktikusan azt jelenti, hogy Lauráék reggel fél 8-kor tartanak egy 1 óra 20 perces erőnléti edzést. Legalábbis ezt ígérik a jövő hétre. Kedd a szabadnap. Természetesen ezen a napon is bárki lemehet dobálni a terembe, sőt ezt jó néven is veszik.
Megjött az új cipő
Biztos jót kapunk, szerinted milyen lesz? - izgult Lorka még a hét közepén, amikor levették a lábméretét. 42-es. Most vagy nőtt a lány, vagy más a levegő West Virginiában, vagy egyszerűen csak nagyobb lábon él. Hűűű, ez egy kicsit gyenge poén volt, de nem kell mindig kaviár. Sokkal inkább egy Nike hyperdunk. Mert ez érkezett meg szombaton.
42-es a lelkem. Nem az eredeti fotó, de pontosan ilyen fehér és méret is ez volna.
Párban jött vele a futócipő is. Under Armour, ilyen márkánk még nem volt, de amcsiban nagyon népszerű. Hegynek fel biztosan kiváló lesz.
Ha a cipőkről nem is, de az öltözőről készült fotó. Egy sötétebb és egy világosabb. Íme:
És akkor egy kicsit közelebbről is.
Ward kiasszony amúgy nem vécére ment, hanem valóban ez a mezszáma. Ő már egy junior, azaz harmadéves lány.
A hétvége amúgy a "hogyan éljük túl a 19 fokra (70 Farenheit) beállított légkondit" projekt jegyében telik. Szolidaritásból én is rohadtul megfáztam. Folyik az orrom, óránként felriadok éjszaka. Rémes. És még mondja valaki, hogy az apa nem izgul a lányáért. Mit nekünk 7600 kilométer, ha egy kis közös betegségről van szó!
