Laura Amerikája

Fura meccseket játszik Laura a magyar NB I/B-ben. 18 év alatti fiatalokkal van egy csapatban, akiknek a fele a felnőttek között készül, a többiek, egy másik edzővel, a korosztályos csapatnál. Köztül Laura is. Összeszokott gárdáról tehát nem beszélhetünk, ahogy egységes csapatról sem. Nem a lányokkal van a gond, mert többségük nagyon jó, sőt 2-3-an, talán 4-en is NB I-esek lesznek. Játékrend, kohézió, taktika, csapatszellem - ez hiányzik, hiszen ennek a csapatnak, az amerikai egységhez képest, más a feladata. Vagy legalábbis úgy tűnik.

Sebaj, játszik amennyi jut neki, hajigálja a hármasokat, az Ajka ellen pl. 7-ből 4-et vert be. Ez egyébként egy Hepp-kupa mérkőzés volt, amelyet technikai vezetőként 21 óra alatt szervezett le. Mármint biztosította a körülményeket az ellenfél fogadására.

A meccset simán nyerték, 80-51,  ami azért érdekes, mert a fiatalok pont az Ajkától kaptak ki a tavalyi kupadöntőben. A győzelemmel a legjobb 8 között vannak, a cél pedig a Final Four, amelyet remélhetőleg a Csatában rendeznek meg. Ha pedig így lesz, akkor egy kupasiker is jól jönne. De ennyire ne szaladjunk előre, hiszen még a sorsolás sem készült el, bízunk benne, hogy megfelelő ellenfél érkezik!

14 perc alatt 15 pont úgy, hogy 24 percet a padon ücsörgött, nem rossz teljesítmény. Addig az NB I-ben játszó fiatalok játszottak a Bajával, vezettek is 10-15 ponttal. Laurát a 24. percben küldték először a pályára talán mert az ellenfél beállt zónázni. 

Ki tudja miért, talán a 6 év amerikai távollét ismeretlensége, de a bajai edző hagyta Laurát dobni. Messziről, de hagyta. Az egyik dobása előtt a lányom még ki is nézett az ellenfél padjára, hogy jól látja, nem támadják meg, ez valami vicc? De nem, csak álldogáltak a behátráló magas ember mögött. Akkor parancsolj kérlek, tartott egy egész jó dobóedzést, 4/7-re alakítva hármasstatisztikáját. 12 ponttal 4 perc alatt csapata legeredményesebb játékosa lett. 

Utána már kirendeltek rá egy játékost, de ennek meg a bemozgás utáni faultolás lett a vége (az egyik betörés simán bemehetett volna). A végére összejött 15 pont, ha egyszer így, akkor így, láthatta, akinek látnia kellett. 

A Csata DSE simán nyert a Baja ellen 17 ponttal, ezzel 2-1-re javítja statisztikáját.

Az első két mérkőzésen 48-as mezben lépett pályára Laura. Jól van, legalább osztható 12-vel és nem mondjuk 29 - vígasztalta magát, de ez csak olyan felnőttes önbuksisimogatás volt. Aztán ma minden megváltozott. Megjött az a mez, amelyik hátán a 12-es szám szerepel. A szám amely végig kísérte eddigi pályafutását. Íme:

Már várom, hogy mikor lesz egy jó meccs közbeni fotó róla a blog számára. Talán a vasárnapi rangadón, ahol az NBI-ra hajtó BKG lesz az ellenfél. Náluk két színesbőrű játékos is pályára léphet, az egyiknél a profizmus szó jut az eszünkbe, miközben amatőr bajnoki találkozóra készülünk. A másik fekete lány, Laura Aldazabal a magyar U20-as válogatott tagja volt és van már NB I-es tapasztalata is. Nehéz derbire számítok. A legutóbbi 32 pontos győzelem már a múlté, ez egy sokkal keményebb kihívás lesz a fiatal csatás lányok számára. A 12-es szerencsét kell hozzon!

Nem lányom, nem volt rossz, sőt, egész jó volt! Laura lejátszotta első bajnoki mérkőzését a 2020/21-es szezonban. Kezdő volt a Csata DSE NB I/B-s csapatában. Muris volt látni, hogy a maga 25 évével bőven rangidős a 16-18 éves lányok között. 

3 percet kellett várnia az első pontokra, pedig már előtte is simán benyelték a billentős cselt, de a ziccer kimaradt. Stílszerűen elesős, trükkös dobásból volt eredményes. Aztán még kipattan két hármas is a vajkézből, meg egy remek tempó és persze palánk alattiból is jutott, a büntetőkről már nem is beszélve.

A Csata ellenfele az egykori Tatabánya, most Radobasket volt, soraiban Mojzes Ginával, aki még válogatott társa volt az U16-ban. Sok idő eltelt, ami a hölgyek masszivitásán meglátszott. Erősebbek lettek.

A Csata amúgy 32 ponttal nyert, 72-40 lett a vége, Laura 14 pontot vállalt, ezzel csapata második legeredményesebb játékosa lett.

Igen lányom, hazatérőnek jó volt.

Most minden azon múlik, hogy mennyi ideje és elszántsága van edzeni. A kéz és a fej rendben, a testnek kell harmóniába keülnie. Nehéz a valódi amatőr sportolók élete, vagy inkább szép.

Laura csinált nekem egy másik oldalt, azt is belinkelem, de ezt jobban szeretem. A másik látványosabb, de mégis. Arról már nem is beszélve, hogy a magyarországi keresők ezt jobban kedvelik. Ez csak olyan szolgálati közlemény az elejére, mert ebben a cikkben Laura tévés szerepléséről lesz szó.

Tegnap, szeptember 14-én volt az állami tévében, az M2-n. Amerikai történetét foglalta össze 6 és fél percben. Fél perccel hosszabban, ahogy az adást tervezték, mert olyan jól beszélt. Ezt a szerkesztő árulta el, tehát nem a kivetített vágyamat írtam ide.

Külön kérdést kapott rólam is. Igen, apa vezetett rólam egy blogot, tudtam, hogy ezt szereti csinálni, bepillantást adni a kulisszák mögé - mesélte a műsrovezetőknek kicsit megsimogatva az öreg mackót, aki otthonról nézte az adást. Felnőttes mondatok, amelyek toleránsak apja hóbortja iránt. Nagy szó, hiszen végül is az ő bőrét vittem, viszem a vásárra. A többit, amelyet itt már többször megzenésítettem, elmondta az új közönségnek, ezekről röviden.

Miért nem lettél WNBA-játékos, hogyan kerültél ki, mekkora sztárok sportolók odakint?

• Az iskolában tanultakat szeretné itthon hasznosítani, egyébként is játszik tovább. (Kimagasló fizikai paraméterek is kellenek ehhez a sporthoz, nem csak játéktudás - ezt már én teszem hozzá.)
• Azt az egyetemet választotta amely igazán akarta őt, ahol sokat játszhatott.
• Igen, olyasmi mint a filmeken, megismerik őket a kampuszon.

Ennyi hirtelen, a többit megnézheted itt alant.