Laura Amerikája

Fura meccseket játszik Laura a magyar NB I/B-ben. 18 év alatti fiatalokkal van egy csapatban, akiknek a fele a felnőttek között készül, a többiek, egy másik edzővel, a korosztályos csapatnál. Köztül Laura is. Összeszokott gárdáról tehát nem beszélhetünk, ahogy egységes csapatról sem. Nem a lányokkal van a gond, mert többségük nagyon jó, sőt 2-3-an, talán 4-en is NB I-esek lesznek. Játékrend, kohézió, taktika, csapatszellem - ez hiányzik, hiszen ennek a csapatnak, az amerikai egységhez képest, más a feladata. Vagy legalábbis úgy tűnik.

Sebaj, játszik amennyi jut neki, hajigálja a hármasokat, az Ajka ellen pl. 7-ből 4-et vert be. Ez egyébként egy Hepp-kupa mérkőzés volt, amelyet technikai vezetőként 21 óra alatt szervezett le. Mármint biztosította a körülményeket az ellenfél fogadására.

A meccset simán nyerték, 80-51,  ami azért érdekes, mert a fiatalok pont az Ajkától kaptak ki a tavalyi kupadöntőben. A győzelemmel a legjobb 8 között vannak, a cél pedig a Final Four, amelyet remélhetőleg a Csatában rendeznek meg. Ha pedig így lesz, akkor egy kupasiker is jól jönne. De ennyire ne szaladjunk előre, hiszen még a sorsolás sem készült el, bízunk benne, hogy megfelelő ellenfél érkezik!

Régi játszótársak ellen készülődhetett Laura. A Csata DSE Hepp-kupát játszott a KLKS ellen. Az ellenfélnél 3 játékost ismertem meg, akikkel kenguru, gyerek és serdülő meccseken gyűrkőztek egymással. 15 évvel ezelőtt a KLKS még 30-40 pontot vert rá lányom akkori csapatára, felnőtt (már serdülőben is) korban viszont fordult a kocka. 144-44 lett a mérkőzés végerdménye, amely inkább idézte a gyerekkori nyomasztó fölénnyel megvívott mérkőzéseket.

Laura 19 pontot ért el, közte 3 hármast, de a munka utáni szellemi fáradtság érződött rajta, ma elég pontatlanul célzott, főleg középtávolról. Ez van, így is csapata 4. legeredményesebb játékosa lett, ami szép teljesítmény.

Most jön másfél hét pihenő, hogy 25-én Győrben játsszák le első idegenbeli NB I/B-s derbijüket.

14 perc alatt 15 pont úgy, hogy 24 percet a padon ücsörgött, nem rossz teljesítmény. Addig az NB I-ben játszó fiatalok játszottak a Bajával, vezettek is 10-15 ponttal. Laurát a 24. percben küldték először a pályára talán mert az ellenfél beállt zónázni. 

Ki tudja miért, talán a 6 év amerikai távollét ismeretlensége, de a bajai edző hagyta Laurát dobni. Messziről, de hagyta. Az egyik dobása előtt a lányom még ki is nézett az ellenfél padjára, hogy jól látja, nem támadják meg, ez valami vicc? De nem, csak álldogáltak a behátráló magas ember mögött. Akkor parancsolj kérlek, tartott egy egész jó dobóedzést, 4/7-re alakítva hármasstatisztikáját. 12 ponttal 4 perc alatt csapata legeredményesebb játékosa lett. 

Utána már kirendeltek rá egy játékost, de ennek meg a bemozgás utáni faultolás lett a vége (az egyik betörés simán bemehetett volna). A végére összejött 15 pont, ha egyszer így, akkor így, láthatta, akinek látnia kellett. 

A Csata DSE simán nyert a Baja ellen 17 ponttal, ezzel 2-1-re javítja statisztikáját.

Azt tudjátok, hogy szűkszavú szoktam lenni, ha vereségről van szó, pláne, ha Laura nincs a középpontban. Így volt ez az NB I-es tagságra pályázó BKG ellen. 19 pontos vereség úgy, hogy minden a 4. negyed elején dőlt el, de már addig sem volt rózsás a helyzet.

Lorkának az NB I-ben készülő fiatalokkal nincs meg az összhang, pl. ők ismerik a saját figuráikat, a lányom pedig nem. Az improvizálásból pedig egy erős csapat ellen nem sok jó jön ki. A végén azért összeszorgoskodott 5 pontot, miután labdához jutott, de ezzel csak kozmetikázni tudták az eredményt a végén. Ennyi elég is lesz erről a meccsről.

Az első két mérkőzésen 48-as mezben lépett pályára Laura. Jól van, legalább osztható 12-vel és nem mondjuk 29 - vígasztalta magát, de ez csak olyan felnőttes önbuksisimogatás volt. Aztán ma minden megváltozott. Megjött az a mez, amelyik hátán a 12-es szám szerepel. A szám amely végig kísérte eddigi pályafutását. Íme:

Már várom, hogy mikor lesz egy jó meccs közbeni fotó róla a blog számára. Talán a vasárnapi rangadón, ahol az NBI-ra hajtó BKG lesz az ellenfél. Náluk két színesbőrű játékos is pályára léphet, az egyiknél a profizmus szó jut az eszünkbe, miközben amatőr bajnoki találkozóra készülünk. A másik fekete lány, Laura Aldazabal a magyar U20-as válogatott tagja volt és van már NB I-es tapasztalata is. Nehéz derbire számítok. A legutóbbi 32 pontos győzelem már a múlté, ez egy sokkal keményebb kihívás lesz a fiatal csatás lányok számára. A 12-es szerencsét kell hozzon!