Laura Amerikája

Idén is mutatós edzésfelszerelést kaptak a Tritonok. Ha nincs Laurának ilyenből már három tucatnyi, akkor egy sem. Amikor nála voltunk májusban még Zsuzsa is kapott vagy kettőt, de szigorúan nem többet. Aranyos, hogy vonzódik ezekhez a holmikhoz, amelyek immáron az utolsók.

Fura érzés, hogy a sport és Amerika kapcsolatában mindenre úgy nézek, ez az utolsó. 5+1 év a tengerentúlon hosszú idő. Emlékszem, amikor 2012 tavaszán, még 17 évesen az addig mindenben óvatos lányom azt mondta: igen, elmegyek Amerikába. Visszagondolva én nem mertem volna elindulni. 14 évesen hetekig nem aludtam attól a tudattól, hogy Római-fürdőről az Alagúthoz járok majd gimnáziumba. Ő pedig felült a repülőre és huss, utazott 7000 kilométert. Kaland és óvatosság, antagonisztikus fogalmak, mégis megférnek a lányomban.

Már csak két edzés, hogy jöjjön az idei első meccs. Egy jukóval (2 éves alapozó főiskola) játszanak. Jegyzőkönyv sem lesz, talán, ha fejben számolják az eredményt. Sebaj, elvárom a sorstól, hogy legyen egy nagyon jó éve Laurának. Megérdemli 2 év emberfeletti kitartás után. Lélekedző 24 hónapon van túl a tavalyi szezon felemásságával és az azt megelőző újraépülésével. Hajrá Tritonok, hajrá Laura!

Jelentőset javítottak mérlegükön a Tritonok a három egymást követő hazai meccsükön. Szerdán a Kentucky Állami Egyetem csapatát győzték le 76-58-ra, így 3-3-ra állnak a kezdeti három vereség után.

Magabiztos diadal volt, amelyből

Laura 4 ponttal és egy lepattanóval vette ki a részét.

Az ellenfél egy úgynevezett fekete egyetem (HBCU) volt, amely különböző kedvezényeket nyújt a színes bőrű fiataloknak a továbbtanulás érdekében. Nálunk ilyenkor már szegregációt kiáltanának, de ott másképpen gondolják. A realitásból indulnak ki és a gazdaságosságból. Egy 2006-os tanulmány szerint az ilyen iskolák 1964 óta 10 milliárd dolláros többlet GDP-t hoztak azzal, hogy kiművelt fiatalok hagyják el az intézményeket. Na ennyit Amerika oktatási elveiről, vissza a kosárlabdához.

Laura ezúttal 17 percet kapott is szokatlan poszton játszatták. Zóna ellen a körte szélén, olykor a tetején, ahogy a fotón is látszik, 4-esként kellett viaskodnia. Becsülettel helyt állt, de nem ezt tanulta.

Úgy érzem, amikor megjön a sebessége és a dinamikája, akkor tud visszatérni eredeti helyére. A bátorság már megvan, csinálja amit tud, de a hatékonyság még hiányzik. Érdeklődéssel és nem kis izgalommal figyelem erőfeszítéseit. Ez is embert próbáló feladat, de megoldott már ehhez hasonló helyzetet. Most is így lesz!

A konferencia-meccseket már itthonról figyeljük, ahogy ez a poszt is a 17 órás repülőút után készült. Jó volt látni, megölelni, együtt vacsorázni, családozni vele. Remélem tudtunk annyit adni, hogy az a pályán is kamatozzon. A sulival ugyanis nincs baj, eddig minden flottul megy, félévkor ismét kiemelkedő eredményre számíthatunk. Az év végén pedig jöhet majd a kalapdobálás. De ennyire ne szaladjunk előre, csütörtökön bajnoki, engem pedig vár egy német házi feladat ellenőrzése. Az 5-ösért nekem is meg kell dolgoznom.

Laurával a csapatban harmadik lett a kosárlabdacsapat az UMSL házi úszóversenyén. A viadalt az úszók szervezték olyan csapatépítő-tréning jelleggel. Több számba is rajtkőre álltak a különböző sportolók. Alex és Laura vezetésével a kosarasok a 4x25-ös hátúszóváltóban tudták megcsípni a dobogót.

A gyorsot, amely 4x50 volt inkább hagyjuk, maradjunk annyiban hogy Alexa a második hosszon már sokkal inkább Ericre, az angolnára emlékeztett, mint Egerszegi Krisztinára.

Laura azonban egy diadalban is benne volt. A mixváltóban, amelynél fiú-lány és sportági vegyescsapatok mellúszásban versenyeztek már simán nyertek. Csak jól jött a 3 év óvodai úszóedzés!

Mosoly, várakozás, elszántság - ez olvasható le az arcokról az első csapatfotón. A 2018/19-es szezonra alaposan kicserélődött a Tritonok gárdája. Hatan maradtak a tavalyi nagy menetelésből. Közülük hárman meghatározó tagjai voltak a csapatnak, hozzájuk csatlakozik Laura. A hét új lányra nehéz feladat vár, megismételni a 21-6-os szezont nem lesz könnyű. Ehhez sokat adhat hozzá Amaria, aki egy 5'11-es lány és a divízió I-ből érkezett. Ott nagyon keveset játszott, ezért választotta St. Louist.

A Tritonok 2018/19-es csapata

Aztán a centerkérdés. Jordan távozásával nagy űrt hagyott maga után. Elvész meccsátlagban 15 pont és 10-nél több lepattanó. Egy 6'3 magas, és súlyban 100 kiló körüli lány pótolhatja. Videója alapján uralja a palánk alatti teret, de talán nem elég mozgékony. Meglátjuk. Nehezen tippelek a várható kezdő ötösre. Az biztos, hogy Laurának a kihagyott szezon után ismét bizonyítania kell, így megy ez Amerikában. Szerintem rendben van a lába. Erőnléti edzője is ezt mondta. Apropó bal láb. Megkapta az orvostól a teljes játékengedélyt. Az alábbi videó alapján számítottam is rá.

Az augusztus 6-ai, Amerikába történő visszatérése óta már kint is fut, dob, mozog. Persze a szobáját is fel kellett frisítenie, bevásárlás, rendezkedés, csupa nőcis dolog. Ez nagy élvzet a Facetime segítségével Zsuzsának is.

Látkép az apartman ajtajából. Medence, strandröplabda, grillsütő.

Az első közös, de még open gym edzés 27-én lesz, akkor köszönnek majd a pályán is egymásnak a lányok. Akkor indul a harc a kezdőcsapatba kerülésért. 

Közben megkaptam az első házi feladatomat, hiszen a suli hétfőn kezdődött. A kisasszony ugyanis németül tanul, ma hajnalban már érkezett is a nem túl rövid szógyűjtemény. Az angol és az olasz után furcsa a német kiejtés, ebben segíthettem, ugye Mr. Tájfel (Teufel)? Senki ne sajnáljon, nekem is jól jön egy kis gyakorlás!

Phase five - így hívják azt a szintet, amely után már megkapható a játékengedély. Orvosa szerdán minősítette át Laura térdét erre az ötös szintre. Minden gyakorlat végezhető, de az egymás elleni játék, az egy-egyek kivételével, még nem ajánlott. A egy-egyet is csak slow motionnel kérik. Nem rossz, de a végleges engedélyt valószínűleg az augusztusi visszatérésekor kapja meg.  Ez így természetes, hiszen 5 hónap telt el a műtét óta, az ilyen sérülés, pedig 6-9 hónap alatt gyógyul meg teljesen.

Ahogy már korábban írtam, semmit sem sürgetünk, sőt. Apropó augusztus és visszautazás. Már a hónap első hetén látni akarják Laurát, így idén csak két és fél hónapot lehet itthon. Az sem kevés, minden nap ajándék nekünk. 

Mindenesetre a Csatában már jelezték, szívesen látják edzeni, erre szükség is lesz, hiszen a rehabilitáció utolsó fázisait valószínűleg itthon végzi majd el. Amúgy már St. Louisban is csak heti egyszer, szinte kontrollszerűen jár a rehab-edzésekre. 

Eddig tehát minden a normális menetrend szerint halad, ami a visszatérést illeti. Még a jövő hét közepéig lesznek edzések, utána jön a vizsgaidőszak, hogy május 13-án elinduljon haza. Örülünk Vincent!