Laura Amerikája

Semmi, de tényleg semmi köze nincs a következő pár mondatnak a kosárlabdához mégis oly jellemző ránk. Laurának ugyanis kettős énje van. A mindennel pontosan elszámoló, beosztó, (ez vagyok én), valamint a hedonisztikus, pazarlós (ez volna Zsuzsa). Szeretném azt látni, hogy én győzök, de ez hamis illúzió amikor olyan marhaságokra költődik a pénz, mint mondjuk reptéri ételvásárlás, mert otthon reggelizni túl korán van. A gépen pedig vacak ételt adnak. Szemben azzal, hogy borravalót csak kirívó esetben adunk, hiszen ő sem kalapozza körbe a csarnokot, ha bedob egy hármast.

Három napig gift card mizéria zajlott. A diplomakiosztóra ugyanis számos ismerősétől, amerikaiaktól, ilyen vásárlási jogosítvány kapott. Ezek plasztiklapok, amelyek eltüntek. Huss, nincs.

Természetesen biztos helyre eltéve feküdtek valahol, hiszen spórolósak vagyunk, én vérem. Videós távírányítással azonban itthon is minden zugot fel kellett kutatni értük, semmi. Aztán a harmadik napon, egy szekrény legfelső polcán ott lapult a rózsaszín boríték, benne a sok, sok gift card. Kerek lett a világ, az Amazon pedig számíthat hűséges vásárlójára.

Ilyenekkel szórakoztatom magam a hivatalos edzések megkezdéséig, amelyek augusztus 26-án indulnak. Hoppá, mégis van kosárlabdás vonatkozása a posztnak!

Huss, elment a bő két hónap. Volt benne marokkói nyaralás, balatoni másfél hét és persze az utolsó hónapban edzés. Keményen nyomtuk (én inkább küzdöttem) a konditeremben, majd a végén a szokásos speciális egyéni felkészítés. A Barázda utcában jó fej trénerekkel, különleges gyakorlatokat végzett Steph Curry inspirácója alapján. Nem olcsó, de ha nekem ez a szórakozás. Más olasz autót, fine dining vacsorát, csili-vili vitorlást esetleg 40 ezres koncertjegyet vesz.  Én (mi) ezt még mindig a kosárlabdára költjük. Ha egyszer ez szórakoztat.

Na jó, nem szaporítom tovább a szót, lássuk a felkészülési videót.

Néztem Laurát és megértem, hogy 4 éve miért nem tudom megverni a medencés ügyességi labdás játékokban. Idén, ha 2 menetet tudtam nyerni az 50-ből és ezeknél is kellett egy kicsit csalnom.

Vasárnap elindul vissza Amerikába, többen várják már. Egy kicsi otthona ott is van. Nekünk jön egy újabb szűk esztendő, amely a kosárlabdáról és a mesteri végzettség megszerzéséről szól. Utazom mégegyszer?! A kosárban ez lesz az utolsó NCAA-év. Teljesen egészséges lábbal sokat segíthet csapatának, a Tritonoknak. Csak mégérte a mindennapi kenőcsös masszírozás kedves papa!  Aztán vége lehet a gyerekkornak, nincs több suli, de van anya, apa, Muki, macska, kosárlabda és még ki tudja mi. 9 hónap hosszú idő. Visszavárunk!