Mindennek eljön az ideje, csak ki kell várni. Mondjuk 2017 októberét szívesen kidobnám a múlt évből, amikor Laura megsérült, de ha egyszer így kellett legyen, akkor ezen is túl vagyunk. Lehet, hogy a szervezete kért egy kis pihenőt és így adta a tudtára. Hm, ez tőlem szokatlan pozitív gondolkodás. Amúgy komolyan hiszem, hogy ezért történtek a dolgok. Ha úgy tetszik, ezzel is beljebb lépett az életbe még akkor, amikor védőhálót tudunk neki nyújtani. Lásd, Zsuzsa útja a műtétkor.
Holnap megy ismét dokihoz, megmondják, hogy halad. Láttuk 31-én este is a hazai meccs szünetében.
Még óvatosan jár, de ő tudja, ő érzi.
A bokasérülése után is megfontoltan tért vissza, és úgy volt jó, mert azóta sincs semmi baja. Itt sem kerget a tatár.
Amúgy a csapat újra nyert, már 7-3 a mérlegük. A Lindenwood volt az ellenfél egy szomszédos bajnokságból. Nem rossz csapat, de tavaly is legyőzték őket, Laura akkor 12 pontot dobott. Érdekesség, hogy a blog fotója is arról a meccsről származik.
Idén már más lesz a feladat. A Tritonok számára jön az igazi megmérettetés, azaz a GLVC-bajnokságban való szereplés. Itt egyelőre 1-2 a mérleg. A bajnoki 8-as döntőhöz legalább 10-12 győzelem kellene, amelyből csak egy van meg. Hosszú az út a rájátszásig, Laura nélkül talán egy kicsit nehezebb is.
