Helló! Régen találkoztunk. Nyaralunk. Ma azonban itthon voltunk. Csöngettek. Levél érkezett a tengerentúlról. A fontos dokumentumot július 2-án adták fel. Elsőbbségivel, kiemelten fontos bélyegzővel.
Laura nem volt itthon. Én vettem át. Láttam, hogy fontos irat, nem bontottuk fel. Megvártuk vele. Megérte. A diploma volt benne, amelyet így küldtek ki. Cirkalmas, pontos, magyar ékezetes betűkkel.
Örült neki, ahogy mi is. Megérte a fáradságot, a munkát, a pénzt, az utazást, a műtétet, a talpraállást, a küzdelmet. Mindent. Amerikai papírja van arról, hogy cum laude végzett a Missouri Állami Egyetemen.
Most még egy év tanulás és kosárlabda. Aztán..., Zsuzsával 4 évig éltünk külön a főiskola után, igaz csak 130 kilométerre egymástól. Augusztustól (kezdem megszokni) 10 hónapon át ismét kicsit messzebb lesz a lány. Utána meglátjuk. Majdnem 1 évünk van erre. Saint Louis visszavárja. Mi is.