Kevesebb mint 2 hónap van hátra és Laura számára megkezdődik az utolsónak gondolt amerikai egyetemi kosárlabdaszezon. Egy divízió I-es csapat ellen lépnek pályára november 5-én. Idegenben a SMU lesz az ellenfél. Nem egy világverő gárda, hiszen tavaly a 245-ek voltak az első divízió 351 csapata közül. Ez egy bemutató mérkőzés, amelyet itthon felkészülésinek fordíthatunk. Bírók és statisztika van, de a végső győzelem/vereség mutatóba nem számít bele. Lauráék vertek már meg első osztályú csapatot, ezt csak a mihez tartás végett teszem hozzá.
Összesen 29 mérkőzésük lesz, közte 20 bajnoki, azok számítanak igazán. Az utolsó 4 derbi hazai közönség előtt, ha megéri, akkor megyünk, hiszen ekkor van a senior day, amelyen elbúcsúznak a végzős játékosoktól.
Ilyenkor szülők, rokonok, könnyek. Azért a rájátszásra egy hét múlva még szívesebben vennék repülő- és belépőjegyet, de ne legyek telhetetlen. Örülnék, ha a 2016/17-es (hű, de rég volt) Laurát látnám viszont a pályán.
Addig marad a felkészülés. Ma, szeptember 11-én emlékezős gyakorlatok voltak. 9 csillagugrás és 11-szer kellett 60 fontos súllyal (ennyi volt a tűzoltók felszerelése 2001-ben az ikertornyokban rekedtek mentésekor) felmenniük a csarnokuk tetéjére. Számunkra szokatlan gesztus, de ott így neveleik a patriótizmust és a hősök tiszteletét a fiatalokba. Isten áldja Amerikát, de most 8 hónapig főleg Laurát! Huj, huj hajrá, ahogy mi magyarok bíztatjuk kedvenceinket és egyben emlékezünk a régiekre.
