A Drury jött, látott és győzött. Sima meccs volt a nyomasztó gyorsasági fölényben levő vendégek részéről, akik nem mellesleg az idén meg senkitől sem szenvedtek vereséget. Ezzel ők a legjobb divízió II-es csapat egész Amerikában.
A kemény nyomásra jellemző, hogy Laura 24 perc után jutott először dobáshoz, igaz ekkor beverte a hármast.
A vége sok, kevés lett úgy, hogy Laura is pöttyintett még két pontot. Két mérkőzés van hátra, amelyet illik harcosan lejátszani.
Egész Amerika első számú divízió II-es csapata ellen léptek pályára a Tritonok. 33 ponttal kaptak ki. Hogy csak ennyivel, abban két játékos játszott szerepet. Alex, az UMSL magasbedobója és Laura. Ketten együtt dobták a csapat pontjainak 60 százalékát.
Laura 12 ponttal ,3 lepattanóval és két szerzett labdával zárt.
A csapat fiataljai, illetve az eddig szinte minden magára vállaló két irányítója pedig egy tapasztalással lettek gazdagabbak. Vannak náluk tehetségesebbek és jobbak. Olyanok, akik ismerik a passzolás, koncentrálás, összjáték fogalmakat és alkalmazzák is.
A bajnokság érdekessége, hogy ezzel a gárdával hazai pályán még megmérkőzik az UMSL. Addig pedig lehet mire szerénynek lenni annak érdekében, hogy a nyerhető meccseket legalább képesek legyenek behúzni a Tritonok.
4+1x9 hónap. Ennyi időre ment a lányom sportösztöndíjjal Amerikába. Laura kosaras mindennapjai, ahogy én, a papája látom. Újra itthon.
