Homecaming hét van a WVSU-n. Az öreg diákok "hazalátogatása" ürügyén minden nap buli van. Erről nem faggatom Lorkát, érezze jól magát. A csapat azonban megmutatta kulturált arcát.
Majd rögtön utána az csajosan ünneplőset, hogy visszafogottan fogalmazzak. Csak az ikrek olyan nóóórmálisak.
Nem lehet mindig kipihent az ember. A csapat azonban mindenekelőtt. A röplabdás lányok meccse után elkészült fotó apropóján azonban felhívom a korábbi edzők figyelmét az egyre erősödő vádlira és combizmokra.
A póló felirata sem semmi, szerencsére nincs szó sportágváltásról csak egy kis kiruccanásról.
A következő félév kemény lesz Lorkának, már ami a tanulást illeti. Hétfőn felvette az új tantárgyakat, köztük a kémiát. (Három tantárgyból: biológia, fizika, kémia lehetett választani)
Ugye Glavinics Juci nem is olyan nehéz!?
A tantárgy érdekessége, hogy a tanárnő családi neve Sharon Molnar, tehát akár magyar származású is lehet. Ki tudja, ez majd jövőre kiderül. Mindenesetre alaposan átbogarásztuk a róla szóló hallgatói véleményeket.
Kemény nőnek tűnik.
Be kell járni az órájára és meg kell írni a házit, szólt az egyik intelem egy diáktól. Mondjuk európai szemmel ez nem egy teljesíthetetlen feladat, ráadásul Laurának itthon nem volt különösebb gondja a kémiával.
Szezonra hangolódva
Amúgy még ez a hét és utána jöhetnek a csapatedzések. Mindenki nagyon várja már, hogy elmúljon a "néma edző" időszak. Utána sokkal jobban felmérhető, hogy kinek, milyen szerepet szám a coach az érzékelhetően átformálódó mérges darazsaknál. A mi (Zsuzsa és én) fejünkben már összeállt a kezdő 5. Ez persze most még egy óhajtott ötös, ami azért reméljük, nem áll messze a valóságtól.
A kosárlabdaszezon csak október 15-vel indul, addig edzések, erősítések, futások. Pótszerként most egy kis amerikaifoci.
Az idén a WVSU különösen komolyan veszi a sportot. A kosárcsapatot három új és minőségi játékossal erősítették meg a női vonalon. A női teniszcsapat egyenes Új-Zélandról igazolt játékost az amúgy is bajnokesélyes gárdájához, ráadásul az amerikaifocisták is belehúztak.
A mostani bajnokságban már három meccset nyertek. Ez különösen nagy öröm, mert tavaly nagyon szerény eredményt értek el. Legutóbbi meccsüket idegenben nyerték meg. Ime egy nem túl jó minőségű, de azért kivehető felvétel egy remek interceptionről és látványos visszahordásról.
November elejéig maradnak az ilyen "pótszerek", no de utána jöhet az, amiért 7600 kilométeres útra vállalkozott Lorka. Woman basketball, lets go Yellow Jackets!
Túlzás volna azt állítani, hogy otthonosan mozgom az amerikai tanulmányi rendszerben. Az azonban biztos, hogy az augusztus közepén megkezdett félév feléhez érkezett Lorka. Ilyenkor kiadják az első értékeléseket.
Artból (művészet) megjött az eredmény, A, azaz ötös lett.
(A félév december 10-e körül zárul, utána az itthoni vizsgaidőszakra hasonlító szünet jön, a kosárcsapatnak pedig meccsek és edzések)
Ez az a tantárgya, amelyben a feladatok egy részét egy elektronikus palatábla segítségével oldja meg. Magyarán emailben küldi el a tanárnak és hasonlóan kapja meg az értékelést is.
Azt Lorka elmagyarázta, hogy ez nem egy festőtanfolyam. Esztétikát, terek, arányok, kompozíciók harmóniáját tanítják. Amúgy meg meghatározott feladatokat kapnak.
A fenti festményen a magyar piros-fehér-zöld ugye ok, azonban a hazai olvasók figyelmét felhívnám a lebukó nap árnyalatára is.
Update: Azóta felhomályosított a családom többi része, hogy miért voltam gyenge 4-es rajzból. A kép ugyanis közel sem erről szól. A feladat az volt, hogy magáról rajzoljon. Így már valódi értelmet nyertek a színek, alakok, formák. Maradjunk annyiban, hogy a napban is tévedtem.
Itt pedig egymástól eltérő formák és méretek összeillesztése volt a házi tematikája. Nem zárom ki, hogy ebben is tévedek, mindenestre úgy értelmezem:
egy, a 40-es években készült amerikai film forgatókönyvvázlata elevenedik meg.
A jövő héten jönnek a további eremények. Ne szépítsük, jobban izgulok, mintha engem értékelnének. Ezek az első jegyei az amerikai egyetemen, három év múlva már biztosan másról szólnak majd a bejegyzéseim ebben az időszakban.
4+1x9 hónap. Ennyi időre ment a lányom sportösztöndíjjal Amerikába. Laura kosaras mindennapjai, ahogy én, a papája látom. Újra itthon.
