Laura Amerikája

A Nők Lapja Cafe után még a Középsuli is lehúzott egy bőrt a hirtelen jött népszerűségről. Kissé hatásvadász címet adtak, de sebaj, Lorka mosolyogva fogadja ezeket.

Nem csak lélekben, de a gyakorlatban is készül Amerikára. Ma fejeztük be azt a 3 hetes programot, amelyben 10 konditerem és 8 duna-parti futás szerepelt.

Vasárnap irány Sopron, reményeink kiszurkolandó az u18-as lányoknak a vb-szereplést. Aztán hétfőtől vissza a Csatába. Egy hét felkészülés Krisztával. Utána már csak 10 nap marad és irány Lexington, majd St Louis.

Apropó St. Louis. Megküldték a szobabeosztást. Hasonló apartmanban lakik majd, mint Charlestonban. Egy apartman, 4 hálóval és két fürdőszobával. Még sophomore-nak számít, így a két hálószobás apartman kiváltsága nem jár. Majd a szezon után megvizsgáljuk ezt a kérdést, mert az ilyen szállás elosztáskor az eredményesség is szokott számítani.

A Nők Lapja Café címlapján szerepelni, méghozzá a topsztoriként, azért nem piskóta. Ez ugyan nem újságírós megfogalmazás, de most az apai büszkeség elnyomja a szakmai énemet.

Nyugi kedves apuka, nyugi! A lány aranyos, kedves, jól sportol és ami a nagybetűs életet illeti, nos ott is egyre sikeresebb. Megérdemli az NLC nyitóoldalát. (Majd a Startlapét is, de ez már tényleg csak hab a tortán.)

A cosmós feelingű interjúban egyébként szó van álmokról, akadályokról, elszántságról, tettekről, az amerikai életről, a feketék-fehérek együttéléséről. És persze sportról, amely Laurát Amerikába repítette.

Te nem is vagy fehér, te külföldi vagy - egy jellemző mondat a cikkből, amely rávilágít a világ amerikai összetettségére is. Arra, hogy miért köztük lelt igaz barátokra Laura és bár a fehérek nagyon kedvesek, de barátsággal ritkán ajándékozzák meg a messziről jövőt.

Aki pedig a sportra, a kosárlabdára kíváncsi? Lorka másodévesen lényegében újra újonc (nem az, a valóságban is sophomore), hiszen másik csapatban játszik majd. A várokozás önbizalommal teli kétsége is benne van az interjúban. Tudom, mert már párszor elolvastam az elmúlt 20 percben. Köszi Szarka Nóra, köszi NLC!

A végére pedig egy bónuszvideó:

Csak úgy röpködnek az emailek Csillaghegy és St. Louis között. Lorka sorra kapja a hasznos, fontos, elintézendő, figyelmes leveleket. Ezek egy része nekünk is szól, de ennyire még ne szaladjunk előre!

Küldtek két cipőt, pontosabban a fotójukat. Tessék választani jeligére. Az egyik, ha jól értettem a gyerkőcöt, akkor egy Kobe-modell. Ez volna az:

A másik magas szárú és itthon még nem lehet kapni. Ezt onnan tudom, hogy azonnal irány volt a Rapcity, próbálni kellett, volna. Így most nagy a dilemma, amelyet hétvégéig fel kell oldani.

Vérére is kíváncsiak

Aztán intézni kell egy fura vérvizsgálatot is. Itthon ezt csak külön kérésre végzik el, annyira ritka az ezzel kapcsolatos betegség. Valami sarlóstest van a dologban. 

Csalogatnak St. Louisba

Ami viszont kedves figyelmesség, hogy kaptunk egy megformázott levelet, amely St. Louis nevezetességeit mutatja be.

Ez már nekünk is szólt. Mint ahogy az is, hogy miután megtudták, Laura nem egyedül érkezik a városba már "igen nagy kedvezményt adó" szállást is rezerválnak nekünk. A helyi Hiltont üzemeltető cég ugyanis szerződésben áll az egyetemmel. No meglátom én azt a kedvező ajánlatot! Az már egy másik kérdés, hogy a Hilton odakint üzemeltet viszonylag olcsó szállodákat is.

Keményen edzünk

A Tritonok új 12-e közben itthon készül. Keményen tolja a futást és a kondit. 

Na ezt a gyakorlatot még nem merem bevállalni, de már én is túl vagyok a 10. edzésen. Bár készült erről is kép, azt még a számítógép winchestere őrzi. A apabálna ugyanis sportos fogyókúrán van, hiszen hosszú az út St. Louisig, és kemények a repülők ülései a turistaosztályon. Kihagynám a 9 óra szenvedést!

Levelet hozott a posta. Na jó, nem a posta, hanem az iMessage. Ajándék volt benne. Egy videó, amelyet Laura új edzője küldött. Kedves figyelmesség.

Jobb vagy sem a WVSU-nál a UMSL? Ezt elemzem már-már tudományos alapossággal. Szigorúan pontozva minden képkockát, gesztust, életérzést. A videós ajándék alapból egy pontot jelent, amelyet a végén írunk jóvá.

Csarnok és parketta

A WVSU terme alig fél évvel Laura érkezése előtt készült el. Remek, 1500 férőhelyes csarnok, gyönyörű parkettával, multifunkcionális, kihúzható lelátókkal, hatalmas kivetítővel.

Az UMSL-videóban egy kockát látunk. A parketta szép, a terem hatalmas, 4700 fős, kihúzható lelátók itt is vannak, de nem székek, hanem padok. A parketta felfestése azonban régies, a középen lógó, négyoldalas eredményjelző 14 éves, azaz mindent látni rajta, de úgy tűnik, hogy videó vetítésére nem alkalmas, ez a bemutatásnál csökkenti a show erejét.

Bár szívem szerint döntetlenre hoznám ki az első kört, de objektíven nézve, tekintve, hogy női meccsekre 400-600 néző látogat el, ez egy pont a WVSU termének. 0-1

Konditerem

Na ezen kevés elemzendő van. Hatalmas felszereltség, széles választékú "kínzó eszközök". A WVSU-nál sem volt gond ezzel, de a Tritonok arzenálja erősebb. Egy pont a középnyugatiaknak. 1-1

Öltöző

Charlestonban ugye új termet kaptak a játékosok. Ehhez remek öltöző is dukált, a legújabb divat szerinti. Kör alakú.

St. Louisban szűkebbnek látszik a szekrény és az ülőke is kicsi volna nekem, régiesebb is az egész elrendezés. Ismét a WVSU vezet. 1-2

Öreg épületek a campuson

Lorka nem kedveli a régies épületeket, szerinte az öregség illata árad belőlük. (Sebaj, idővel másképp gondolja majd, de most ez van.) A könyvtár a 90-es évekből származhat, az oktatási központ viszont 100 évnél is idősebb, olyan klasszikus, egyetemi feelinget árasztó. Pont ilyenek voltak West-Virginiában is. Ez bizony döntetlen. 2-3

Tanulói társalgó

Hoppá, kezd kijönni a nagyobb város, nagyobb egyetem, több pénz és fokozottabb figyelmesség. A társalgó a fotó alapján pazar, akár egy kellemes butikhotel hallja. A WVSU-nál is új épület volt, de az egy tiszta, de puritán kétcsillagos hotelnek felelt inkább meg. 3-3.

Medence a campuson

Kell ezt magyarázni? Ok, nem itt készül Michael Phelps, de még napozóágyak is vannak. Jár a pont a Tritonoknak. 4-3.

Kollégium, avagy a dorm

Bár ez is új volt a Mérges darazsaknál, ha a Tritonok képei nem hazudnak, akkor ez ízlésesebb, kulturáltabb, barátságosabb. Bevallom az egyik új kérőt azért is utasítatta el Laura (ebben egyetértettem vele), mert kétágyas, már-már a szocialista koleszok világára emlékeztető szállást kínáltak. Újabb pont St. Louisnak. 5-3.

Kegyelemdöfés

Tudnak ezek a St. Louis-i fiúk, ha akarnak. A vadonatúj szabadidőközpont lélegzetelállító. Mint egy wellnessközpont. Keringetős belső medence, több szintes konditerem és egy hatalmas, keresztpályás kosárlabdaterem. Láthatóan ezt bárki használhatja, de gondolom nem véletlenül szerepel az ajándék videóban. 6-3.

Még nincs vége

Az amerikai egyetemi épületek fontos helyszíne a hallgatói központ. Itt található általában az egyetemi bolt (tankönyvek, sportfelszerelések, ajándékok), az étterem, de legalábbis gyorskaja-elárusító, társalgó, egyszóval minden. Charlestonban ez igen szerény volt, olyan kisvárosias. Még a helloweenkor is csak ekkora felhajtásra futotta.

A Tritonoké lenyűgöző, a mozgólépcső csak a nagyságát mutatja. Lorka kedveli, ha van tér, választék, kicsit olyan plázás az egész, de számára éppen ez a komfortos. A pont nem kérdés, hogy hová kerül. 7-3, de jár az eléjén beharangozott kedvességi pluszpont is, így 8-3 a vége.

Összegzés

Laura, amikor az új ajánlatok között válogatott, a sportkerrierje mellett az "érezd jól magad" faktort is figyelembe vette. Megértem,

ha valaki 8000 km-re költözik a családjától, otthonától, az ne csak  a parketta csiszolását vegye alaposan górcső alá.

Amerikában, ezen szinten, ugyanis mindenütt jóval a magyar átlag feletti a létesítményhelyzet. Lehet kukacoskodni, hogy talán az öltözőszekrény nem számkódos, de ez olyan, mint amikor a női vásárló a szín alapján dönt a Volvo és a BMW-dzsip között.

Augusztus 16-tól újabb 9 hónap Amerika következik. A nagyobb város, az erősebbnek látszó csapat, a nyüzsgőbb egyetemi élet a nagyvárosi létben nevelkedett lányomat St. Louis felé terelte.

Megértem és támogatom ebben.

Arról már nem is beszélve, hogy karácsonykor lesz egy hét szabadideje. Idén, azt hiszem, ismét lesz fenyőfa a nappaliban!

Olybá tűnhet, hogy a blog nyári álmot aludt. Erről szó sincs, csupán élvezzük az itthoni életet. Ahogy Zsuzsa asszony mondta, minden percét élvezem, még azt is, amikor alszik. 

Július 4-től azonban elkezdtük a felkészülést az új szezonra, az új csapatra.

A többes szám indokolt. Bár a futásban (elipszis tréner van helyette) nem veszek részt, de vettem kondibérletet és minden nap irány a súlyzók világa. Akkor is, amikor a Lorkának futás van.

Jó volna beleférni augusztus 16-án ezekbe az egyre szűkebbre szabott repülőgépszékekbe. A legutóbbi út ebből a szempontból rémálom volt.

Még 4 hét itthon, aztán újra Amerika. Kicsit mintha most mennénk először. A régi barátok már másutt, a benne feltétlenül bízó Smith edző helyett Vaughn edzővel ismerkedünk majd augusztusban. Apropó ismerkedés. Sosem feledem, amikor egy éve beléptünk a WVSU edzői szobájába. Ott ült melegítőben egy amerikai Sanyi bácsi. Nézegettük egymást. Az idősebb mester először látta azt a lányt, akit nem kis bátorsággal, 7600 km távolságból választott ki. Óvatos szavak a 30 év alatt összejött trófeák árnyékában, hogy aztán 8 hónappal később meglegyen az Év újonca cím. Thanks again coach Smith!

Augusztus 16-tól azonban a Nyugat kapujának egyik menő egyetemének csapata, az UMSL lesz az új otthon. Nekik kell dicsőséget szerezni a billentős csellel, az ellenfél bordái közé beerőszakolt vállal, a libbenő copfos tempókkal és az európai távolságú hármasokkal. Gyerünk lányom, meglesz, már most készülök a 7 órás időeltolódásra, az éjszakai meccsekre. Elvégre ki a fene akar aludni, ha új 12-ese van a Tritonoknak!