A második hazai meccsen már készültek egész elfogadható fotók Lorkáról. Egyik csapattárs rokona lőtte őket. Összeraktam egy kis filmecskébe.
Legközelebb csütörtökön játszanak. A bajnokságuk egyik esélyesével mérkőznek. Nem lesz könnyű, de a mostani meccs után az edző bizakodó volt. Szerinte hasznos és jó mérkőzést játszottak. Hm, a Csatában a győzelem volt az elfogadható. Mi ehhez szoktunk.
Az Arkansas Tech már ránézésre is erősebb csapatnak tűnt, mégis volt idő amikor az UMSL vezetett. Ekkor egész jól ment Lorkának a játék, 8 pontot szorgoskodott össze, aztán a második félidő elején az ellenfél centere eldöntötte a találkozót. Izomból és gyorsaságból szinte mindenkit megvert, így már volt több mint 10 is közte. A vége 63-54 lett.
Laura a második félidőben kissé elbújt. Volt 3 nehéz helyzetből eleresztett dobása, nem mentek be és utána, a dolgozó szobámból legalábbis úgy tűnt, nem akarta romba dönteni a statisztikáját.
Gyorsértékelésében elfogadhatónak mondta az eredményt, de szerinte győzhettek volna. Szakmailag arra panaszkodik, hogy nincs elég helye az 1-1-re. Az UMSL támadójátéka erősen centerközpontú, így túlságosan sok védővel találja szembe a betöréseknél. Speciális cseléhez pedig kell egy kis terület kellene. Ütemet fogni, billenteni, vállal az adott ellenfelet eltartani. Olykor azért sikerül, mint az az alábbi fotón is látható. A kérdésem, hogy ez miért is nem volt fault, azaz plussz egy?
A végén aztán csak benyomott egy tempót, így kellett volna végig. Arról már nem is beszélve, hogy az utolsó másodpercben fordulatból eleresztett 8 méteres dobása a gyűrűn körbeszaladva kifelé perdült. Nem sok hiányzott a palánkos hármashoz. Szerencse is kellett volna hozzá, de mint tudjuk ez a jobb csapatnak van, amely ezúttal a 6 órát utazó ellenfél volt.
Amerika útra kelt. Csütörtökön, azaz ma van a Hálaadás. Ilyenkor szinte mindenki haza megy a családjához. Szinte, mert ugye Lorkát 8000 km választja el tőlünk. Amerikai szülei pedig több mint 500 km-re vannak tőle és egyedül egy öregecske, inkább városi használatra alkalmas autóban felesleges lett volna próbálkozni. Pénteken ugyanis már edzés, szombaton pedig meccs.
Nem maradt azért egyedül a campuson, az amerikaiakban ugyanis tényleg buzog a felebaráti szeretet, a segítőszándék, vagy ahogy manapság mondanánk, a jó fejség. Kelsie hívta meg magukhoz, egy St. Louistól kb 2 órányira lévő farmra. Itt élnek a szülei.
Ha nem is Jack Kerouac legendás regényét forgatva, de az úton során Lorka is részese lett az amerikai álomnak. Történelmi vidéken jártak. A 66-os út ma már az amerikai legenda része, pedig még csak 90 éves. Nagy ország, friss történelemmel. Ez is az Egyesült Államok, ahol magukat építik az emberek és olykor fura döntéseket hoznak. Például, hogy a legfontosabb ünnepen otthonunkba invitálunk egy alig hallott országból érkező lányt. Köszi Kelsie!
Puerto Ricóból érkezett az UMSL negyedik ellenfele, a Mayaguez Egyetem csapata. Közepes képességű gárdáról van szó, igazán magas játékos nélkül. A Tritonok centere ezt alaposan kihasználta, 28 perc alatt 24 pontott dobott.
Laura ezúttal 20 percet volt a pályán és 10/6-ot termelt.
A játékát inkáb bíztatónak, mint jónak mondanám, még több dinamika kellene, de lehet, hogy csak telhetetlen vagyok.
Nagy futások lesznek
Vaughn edző nagyon elégedetlen volt a játékkal. Ezzel kicsit igazolva láttam magamat, hiszen én is olyan semmilyennek láttam a 40 percet. A lényeg, hogy nagy és kemény futásokat helyezett kilátásba szerdára. Ráfér a csapatra, mert sportújságírós szófordulattal élve, elég lélektelenül botorkáltak a St. Louis-i lányok a pályán.
Kevesebb dobás
Lorka ezúttal jóval kevesebbet dobott rá, mindössze 7-szer vette célba az ellenfél gyűrűjét. Volt két tényleg szép hármasa, de egy gyönyörű mozgás után megcsinált helyzetét kihagyta, az bosszantó volt. Az edző utána hosszan magyarázott neki.
A 20 perces játékidőre magyarázat lehet, hogy a második negyed közepén összeszedte második faultját és ez Amerikában szinte automatikus cserepadot jelent.
Nem kötelező, de még nem láttam edzőt, aki nem lépte volna ezt meg. Ennek is van magyarázata, de az külön posztot igényel. (A lényeg, hogy ilyenkor az ellenfél kimondottan rájátszik az adott játékosra.)
Nehéz ellenfelek jönnek
Magyaros csapat vár szombaton a Tritonokra. Az Arkansas Techben játszott pár éve Velkey Kriszta, akivel Lorka 2 évig csapattárs volt a Csatában. Erős gárda, még a szokásos pesszimizmus sem kell hozzá, hogy megállapítsam, bravúr volna a győzelem.
Bár az első meccs után még feketének láttam a jövőt, mostanra kicsit enyhült bennem a feszültség. Alakulgat a dolog, de még az út elején tart Lorka. Jelenleg ott tart, hogy Münchausen báró útmutatása alapján saját hajánál fogva húzza ki magát a kispad mocsarából. A csapat második és harmadik meccsén már komolyabb szerepet kapott és íme a november 21-ei hivatalos statisztika.
A feladat egyszerű, ezt a pozíciót kell tartani úgy, hogy a belső számok még javítandók. Ha jön a bizalom, akkor megnyugszik és a dobások is pontosabbak lesznek. Ezek kéz a kézben járnak.
Kedden újra meccs. Egy Puerto Rico-i egyetem lesz az ellenfél. Bemutatkozás a hazai pályán, ott lesznek az egyetemisták megnézni az idei csapatot. A WVSU-ban tavaly 17 pontos volt a bemutatkozás. Csak úgy mondom...
Egy győzelem idegenben mindig jól jön, különösen, ha Lorka a csapat legponterősebb játékosa és a második legtöbb lepattanót is ő jegyzi. Ez a meccs már emlékeztetett a tavalyi önmagára, igaz az irányzékon még állítani kell. A vállalkozókedvvel nincs baj, és az edzői bizalommal remélhetőleg a higgadság is megérkezhet.
Végül
11 pont, 9 lepattanó, 6 gólpassz és 32 perc játék állt a neve mellett,
ami már egész jónak mondható.
Izgalmas meccs volt
A mérkőzés bővelkedett a fordulatokban. A Tritonok a negyedik negyed közepén majdnem eldöntötték a meccset, amikor egy 12-0-ás rohanást produkáltak. Ennek következtében 47-37-es előnyre tettek szert 4 és fél perccel a vége előtt. Aztán ez csaknem elolvadt a végére. Olyannyira, hogy 11 másodperc volt már csak hátra és a hazaiak támadtak. Jó védekezéssel azonban sikerült őket egy kilátástalan hárompontos dobásba belehajszolni.
Mint Charlestonban
Laura ezúttal első csereként léphetett pályára és nem tűnt úgy, hogy egy rosszabb mozdulat után lecserélik. Ezt persze mi itthon nem tudtuk, sőt - elég gyenge minőségben - legalább láthattuk a mérkőzést. Az már más kérdés, hogy ezért a képi felbontásért 10 dollárt elkérni már itthon is átverésnek számítana.
Mindenesetre Lorka bátran ment előre és ami a fontosabb, hogy fontos védekező feladattal is megbízhatták. A Lincolnak alapból két veszélyes játékosa van, őket kellett a félpályán fogadva semlegesíteni. Úgy láttam, hogy az edzői intelmek megtették hatásukat és mély lábmunkával, egészen jól csinálta ezt. Ezzel jelentős érdemeket szerezvén a győzelemből. Ráaádsul a támadásra is maradt ereje.
11 egységével Laura lett a csapat legjobb pontszerzője.
Azért még feszült lehet, hiszen a büntetők csak 5/3-mal mentek be és a hárompontosoknál is csak a bíztató kísérletekről beszélhetünk.
Edzői dícséret
Ami azonban mindennél fontosabb, hogy az edzői kar elsőként dícsérte meg. A győzni akarását emelték ki, és, hogy a diadalért láthatóan mindent megtett. Az előző másfél hónap fényében ez volt most a legfontosabb.
A csapat mérleg 2-1-re alakult, azaz két győzelem már a tarsolyban. Tavaly összesen 11-szer nyert az UMSL. A cél tehát adott, ha az irányzékon is sikerül állítani, akkor a döccenős kezdés után szép szezonnak nézünk elébe.
Ki játszik és ki nem? Ezt is megnézi az ember, amikor Laura apropóján adatokat, információkat gyűjt az Amerikában tanuló, játszó magyar lányokról. Természetesen a teljesség igénye nélkül tudom ezt megtenni, de azokról, akikkel Laura a pályán kapcsolatba került az elmúlt 12 év alatt van némi információm.
Az intelmem, vagy inkább útmutatásom Amerikával kapcsolatban beigazolódni látszik.
Ezek látszólag egyszerű dolgok, de kint olykor minden megváltozik. Az itthon sztárolt játékos könnyen a kispadon találja magát, míg a kicsit lesajnált, mondjuk a válogatottban csak kiegészítő emberként használt játékos, akár mennybe is mehet. A lényeg, hogy jól kell választani, muszáj ráérezni a közegre. Ha itt téved valaki, akkor könnyen csak az edzés jut a játékosnak. Akkor nézzük, hogy a szezon elején kinek, hogy megy Amerikában.
Akiknek Amerika nagyon bejön
Szafi és Amadea nagy csajszik a klubjukban. Sokat játszanak és szórják a pontokat. Mindketten seniorok, tehát már csak ez az idényük van hátra. Fontos, hogy divízió I-ben játszanak, azaz sikerüket ez tovább fényesíti.
Szabó Fanni eddig két meccset játszott, 38 és 40 percet volt a pályán és már 38 pontnál tart Dartmouthban. Szamosi Amadea is két meccsen van túl, összesen 28 pont és 30 perc feletti játék. Ahogy egy végzőshöz illik. Hasonlóan sikeresnek mondható Aho Nina is. Újoncként mindkétszer kezdő volt és már pontokat is szerzett a Duquesne-ben. Ő rácáfolni látszik arra az elméletre, hogy az első évben könnyen a kispad jut azoknak, akik túlságosan erős csapatba érkeznek.
Barta Brigi is már utolsó éves Armstrongban. Ő a divízió II-ben volt az "év újonca", azóta is csapata megbízható tagja. Idén sincs másképpen. 5 meccséből volt már 26 pontos fellépése is, ez mindent elmond róla.
Hat meccsből 14 feletti átlaga van Vukov Szonjának, aki a kétéves főiskolák bajnokságában játszik. Neki sem indult rosszul az idény, de ez elvárható volt tőle, hiszen tavaly csapata, a Highland legponterőseeb játékosa volt.
Bíztató bemutatkozás
Tóth Timi kimondottan erősen kezdett Texasban. Volt meccs, amelyen 10 lepattanót szerzett, másikon pedig pontban ért el ennyit. Játékideje hol sok, hol kevés. Talán még nem biztos pont a csapatában, de újoncként soha rosszabb bemutatkozást.
Ebbe a kategóriába sorolom Nagy Dorottyát, aki a magyarok közül talán a legerősebb csapathoz szerződött. A dél-floridaiak az első 20-ban voltak tavaly. A lényeg, hogy a pécsi lány játszott, pontokat dobott első, és eddig egyetlen meccsén.
Ide sorolom Hegedűs Jankát, aki negyedéves és szintén biztatóan kezdte a szezont. Neki az első két év volt kemény. Idén átlagban 20 perc felett játszott az első két meccsen és már több mint 10 pontnál jár.
Döccenősen indul
A tavalyi remek év után Laurának eddig felemás a kezdet. Három meccsből kettőn játszott, egyen kiemelkedően, 11/3 lett annak a vége. Edzője talán ezen harmadik meccs után már meglátja benne a tavalyi (másik) bajnokság "év újoncát". A héten már bíztató szavakat is kapott az edzésen, ahol eddig az amerikaias hancúrozó lelkesedést hiányolták tőle, de erről előző posztomban már írtam.
Nehéz lesz
Egyelőre nem tudom, hogy mi van Balla Dorkával, aki csapata első három meccsén nem játszott. Annyit lehet róla tudni, hogy tavaly is végig sérüléssel bajlódott. Kuttor Enikő sem kapott még szerepet abban a gárdában, ahol Nina és Amadea sikeresnek mondható. Hasonló a helyzet az itthon befutott játékosnak számító Kaposi Pálmával, aki Minnesotában egyelőre csak nézi a többieket. Csutorás Fanni Carolinában 3 meccsükből legalább az egyiken pár percre pályára léphetett.
Nashville-ben járt a csapat, egy felkészülési minitornán. Rémálom és visszatérés. Üveges szemek és éledező remény. Ezek jellemeztek bennünket. Történt ugyanis, hogy az első meccsen Laura ült. Végig. Szurkolhatott csapattársainak, miközben azok a gyűrűt is alig találták el. Egy bűn rossz ellenfelet győztek le 42-31-re. Igen, ennyire. Sírt a labda a pályán, mi meg itthon szörnyülködtünk.
A magyarázat a szokásos. Az edzésen is bizonyítani kell, főleg a lelkesedést. Hajrázni és bíztatni a másikat, megtapsolni, ha valami ügyeset csinál, örülni egy jól sikerült dobás után. Ez itt, ennél az edzőnél elvárás. Tudja fene, Krisztánál, a Csatában inkább meg kellett halni az 1-2-3-2-1-es versenyszerűen futott körök alatt, közvetlenül a 100 ugrókötel előtt.
Másnap aztán fura fordulat történt. Kezdőnek jelölték, mint utólag kiderült, véletlenül. Rosszul írták be és így pályára kellett lépjen, azonnal adott egy gólpasszt, de 20 másodperc után csere. Mielőtt nagyon ostobán néztünk volna ki a fejünkből ismét játszhatott. Ehhez persze kellett, hogy az ellenfél elmenjen 14 ponttal és a pályán lévők pedig sorra gyűjtsék a faultjaikat.
A lényeg, hogy a második negyedben eljött a Lorka-show ideje. 9 pont, kiharcolt a faultok és még több is lehetett volna, ha az eddigi bizalomhiány nem nyomja rá bélyegét a büntetőkre (2/4).
Végül összesen 24 perc játék és 11/3 pont. Utána egy félig-meddig dícsérő mondat az edzőtől: üdvözlünk Amerikában, látom megérkeztél. Hm, erre mit mondjon az ember? Tavaly csak úgy hozzávágták az év újonca címet?
A country fővárosában tett látogatás tehát az első lépés volt a csapatba kerülés felé. Apró lépés, de az övé. A mostani hétvégén is lesz meccs. Egy hajtós, de kevésbé ügyes gárdával találkoznak majd. Lincolnba utaznak. Hogy ott lesz-e Elvis, azt nem hiszem. Labda, gyűrű, bíró és ellenfél azonban igen. Mi ébren leszünk!
Mert Elvis, a király örök és most is él!
7 perc és 1 pont jutott Laurának az első UMSL-meccsén. A két félidő végén küldték pályára. Vállalkozókedve töretlen, hiszen ennyi idő alatt 4 rádobása, 1 kiharcolt faulja és lepattanója is volt. Sajna dobásai nem sikerültek, úgy látszik szoknia kell, hogy nem kezdő.
Elmondása szerint háromszor is sikerrel bontotta meg az ellenfél védelmét, de ziccerei kimaradtak, a fault után pedig csak egyik büntetője pöttyent be. Sebaj, mondhatnánk erre, legalább nem zárta pont nélkül a meccset.
Az világos, hogy hosszú lesz az út, amelynek a végén a Tritonok megkerülhetetlen játékosa lesz. Van még rá 29 meccse. A dolog nem reménytelen, mert úgy látja, az előző csapatának kezdő ötöse legalább olyan jó volt, mint a mostani. Az már egy másik kérdés, hogy ott nagyon rövid volt a kispad, itt pedig sokkal hosszabb.
A jövő hét végén minitornára mennek, egymás után két meccset is játszanak. Lorka hangjából inkább dacos bizonyítási vágyat véltem kihallani, mint durcásságot. Meglesz ez, idővel rájönnek, hogy van egy gátlástalan gólvágójuk, akinek csak bizalomra van szüksége, a többit már megoldja.
A fene se érti, hogy akkor most mi van. Leigazolja az év újoncát egy csapat, majd ennek a játékosnak szinte az elejéről kell felépítenie amerikai pályafutását. Fura helyzet, de most ezt kell megoldja Lorka. Mi pedig barátkozunk a gondolattal, hogy a csajszi nem lesz kezdő, sőt reménykedünk, hogy egyáltalán pályára lép.
Előjelek
Nem mondom, hogy nem voltak ennek előjelei. Apróságnak tűnik, de a felkészülési Twitter-videókon alig volt látható, míg jól kitapinthatóan másokat futtattak. A védekezésről papoltak neki, meg a harmóniáról és koncentráltságról. Külön felhívták a figyelmét a kisapadon való lelkesedésre. Abban mint tudjuk nagyon "erős".
Az is fura volt, hogy ha más valaki több ügyetlenség után valami jót csinált az edzésen, ment a bravózás. Ha Lorka bolondította meg a védőket, akkor "ki is volt ez az ügyes" kérdés jött. Mintha bizonyítania kellene, mert ugye most erősebb bajnokságban játszik. De mit is? Nem tudom, pedig amúgy nagy kritikusa vagyok a lányomnak.
Az első meccs
Mindenestre ma lesz az első hivatalos, igaz még csak bemutató mérkőzés. Egy divizio I-es csapat ellen. Az ellenfélnél szerepel egy német lány is, stabil kezdő, hogy ne mondjam a csapat sztárja. Laura játszott már ellene az U18-as válogatottban és 9 ponttal terhelte meg a németek kosarát. Ezt most megemlítette a péntek esti videózáskor, erre csak néztek, hogy jééé, tényleg? Igen, tényleg.
Akkor játszani fog?
Nem tudom. Fogalmam sincs, hogy a hételejei kétségbeesett, "pályára sem küldenek, mit csináljak" után, a péntek esti szarkasztikus humorral mesélt "fejlődtem, már a 9. vagyok a csapatban" mire lesz elég. Ha jobban belegondolunk, ez pont az aktív rotáció (akiket cserélnek a meccs alatt) vége lehet.
Mindazonáltal este mérkőzés, meglátjuk, hogy mennyi idő után jönnek rá, van egy gátlástalan gólvágójuk. Idejük még van, a bajnokság minimum 30 meccsből áll.
5000 dollár, ennyit kellene egy hónap alatt összegyűjteniük a lányoknak. Kedden indult a csapat hagyományas adománygyűjtő kampánya. Sportfelszerelésekre fordítanák a befolyt összeget. Ezt reklámozzák egy videóban a lányok, amely elején Laura kéri a csapat támogatóit pár dollár átautalására.
Hasonló gyűjtés volt az előző egyetemén is, de ott a csapat kollektíve vállalatokhoz látogatott el. A mostani verseny azonban kicsit a csapattagokról is szól. Ki tud több támogatot felhajtani. Olyan érzésem van, hogy ez is elhelyezi a fiatalt egyetemistát, sportolót. Nem véletlenül hívott fel bennünket Laura. Mi is kipróbáltuk, természetesen egy kis csalafintasággal, de a pénz átment.
Ha te is úgy érzed, hogy egy magyar sportolót ilyen módon is támogatnál, akár 10 dollárral, most nagyon egyszerűen megteheted. Elég hozzá egy magyar bankkártya. Csak erre a linkre kell kattints, a többin már végig vezetnek és a végén a neved is ott lehet, (csak ha akarod) a dicsőségfalon.
Amúgy ez az egész az amerikai életre nevelés része. Kevésbé van tarhálási jellege, mint Magyarországon.
A célül kitűzött 5000 dollár sem egy egetrengető összeg, éppen ezért az ilyen akció a közösségi segítőkésség elmélyítésének eszköze. Az egész társadalom erre épül. A magán szolidarításra, amely azt sugallja, ha tartozni akarsz valakikhez, ha megteheted, akkor a jövedelmed egy részét dobd be a közösbe. Ne az államtól várd a segítséget, az ugyanis nem a megfelelő intézmény erre. Szimpatikusabb, mint folyton a regnáló kormányt szídva az államra kacsingatni, majd sopánkodni a mogorva tisztviselőkön, a türelmetlen nővéreken, az ideges tanárokon.
10 dollár még Magyarországon sem sok. Akár ki is próbálhatod, hogy miképpen megy az adománygyűjtés az óceán túlsó partján.
Ez a szezon más lesz. Tavaly ilyenkor már izgalommal vegyes bizakodással vártam az első meccset. Latolgattam, hogy hány pontot dobhat Lorka és milyen lesz divizió I-es csapat ellen játszani. (17-et vágott.) Mondatai alapján ugyanis szinte biztos volt, hogy kezdő lesz, edzője feltétlenül bízott benne. Most nincsenek ilyen érzéseim.
Inkább feszült vagyok.
Beszámolói vegyes képet mutatnak. Mintha nem hinnék el, hogy képes sok kosarat dobni. Ok, de akkor honnan is jött össze az előző szezon 16,2-es átlaga? Fegyelmezett védekezésről, folyamatos rohanásról, testi-lelki koordinációról beszélnek neki. Ez utóbbin már itthoni volt edzője, Kriszta is elmosolyodott. A kiszámíthatatlanságot összetéveszteni a koordinálatlansággal. Fura, na.
Az edző pszichológia szakot is végzett, szerinte a csapategységet mutatja a kispadon megnyilvánuló lelkesedés is. Aki ismeri Lorkát, annak felesleges kifejtenem az előbbi mondat rá vonatkoztatható tartalmát. Aki pedig nem, annak egy, "ma keveset fogok játszani" fotó még itthonról. (12-es nadrágban)
És ilyen amikor érzi, hogy neki kell eldöntenie a meccset, avagy csak "add ide a labdát, a többit megoldom" állapotban van. A könyök nem véletlenül van ám ott és háttérben a belga válogatott edzője sem örömtáncot lejt.
Szombaton meccs és már 10 perc játék is megnyugtatna. Vagy mégsem? Őszintén szólva nem, de ez volna a minimum. Pesze eljöhet az idő, amikor rájönnek, valakinek pontot is kell dobnia. A tavalyi legeredményesebb UMSL-játékos (center) is 12-es átlag alatt maradt, a mezőnybeliek pedig nem érték el a 10-est sem. Akkor pedig miről is beszélünk? Szombaton, este kiderül.
4+1x9 hónap. Ennyi időre ment a lányom sportösztöndíjjal Amerikába. Laura kosaras mindennapjai, ahogy én, a papája látom. Újra itthon.
