A fene se érti, hogy egy 5-10-es csapat ellen miért kell szenvedni. Hogyan lehet a kilátástalan, gyötrelmes betöréseket eröltetni. Fantáziátlan, majd a center valahogy megoldja akciókat vezetni. Mellé pocsékul védekezni, rendszeresen fennakadva az ellenfél nem túl bonyolult kettő kettőin.
Nem csak a labda, hanem én is szinte sírtam a félidőben. A vendég Missuori S&T vezetett 3 ponttal (28-31). Ráadásul a harmadik negyedet is pocsék megoldások sora jellemezte. Őszintén szólva az UMSL akkor tudott 5 pontos előnyre szert tenni, amikor Laura leült a 4. negyed elején. A két perc pihenő jót tett neki, mert visszatérve azonnal bevert egy hármast és ekkor, 5 és fél perccel a vége előtt 6 pontos hazai előny állt a táblán (53-47).
Még utána is folyt némi bénáskodás, de az ellenfél tényleg gyenge csapat, így sikerült átvészelni ezt az időszakot is. A vége büntetőzésbe torkollott és 40 perc után fölényesnek tűnő 64-51-es győzelemmel zártak.
Lorka 12 ponttal, 3 lepattanóval és 4 gólpasszal tudta le a meccset.
Ez nem lenne rossz, de megint bosszantóan sok kimaradt dobása volt. Mintha csak a centerjátékot gyakorolnák az edzésen..., na mindegy. A lényeg, megvan a 9. bajnoki siker, ahogy az edző mondta
a győzelem az győzelem,
és most már tényleg arról beszélhetünk, hogy hazai pályán kezdődhetne a rájátszás. Azonban a riválisok is csípkedik magukat, így még semmi sem dőlt el, pedig már csak 2 forduló van hátra az alapszakaszból.
Legközelebb az abszolút listavezető Drury látogat St. Louisba, a 6. sorzatban aratott győzelem nagy bravúr volna a Tritonok számára.
