Éhesországból jöttünk

Szinte már közhely, sőt az is, hogy az amerikaiak egy része nagyon nagy szemekkel néz ránk, ha elmondjuk, honnan érkeztünk. A Hungary szó hallatán nekik a hungry ugrik be. A Hungaryban ejtendő vékonyka ö betű bizony gyakran nem hallatszik számukra.

Így aztán maradunk az Éhesországból jövőknek.

Ráadásul ez még természetesnek is tűnhet, ha valahonnan Kelet-Európából, Oroszország közeléből vetődünk hozzájuk. Legalábbis így lőnek be bennünket. Nem kell ezért megorrolni rájuk. Tudjuk fejből, hogy Togó mely országokkal határos? Csak, ha barátunk a Google segít. Mindez miért jutott az eszembe. Nos ezért.

A lényeg persze, hogy Lorka már fenn van csapata 2015-16-os névsorában. (A másik két mezszám nélküli lány szintén most érkezett.)

Mivel a 12-es már foglalt volt, a 23-t választotta, talán nem véletlenül. Ennek dokumentálása még hátra van.

Remélhetőleg persze a Budapesten is korrigálnak majd. Végül is a másik klasszikus hibát nem követték el.

Amúgy ő az egyetem első európai kosárlabdázója. Némi tapasztalatuk azért van a külföldi sportolók terén, hiszen a teniszcsapatban többségben vannak az idegenlégiósok. A fene se érti ezt, de így van, Sampras, Connors, McEnroe hazájában a világ minden tájáról erősítenek!

Új-Zéland Charlestonban

Laurának azonban ez most kapóra jött. Érkezett egy lány Új-Zélandról. Úgy tűnik, hogy hamar megtalálták a közös hangot. A nyelvet még keresik, mert

az új-zélandi angol kissé messzi áll a Rigó utcában elvárttól,

de tegnap este már jókat beszélgettek. A maori arcvonásokkal rendelkező 18 éves lány az ócean partján élt eddig, míg Lorka egy nagyváros kertes házában. Charleston ezekhez képest, fogalmazzunk úgy, hogy szokatlan hely, pontosabban szokni való.

Ez munka

A város azonban elvben a legkisebb gond kell legyen. Az egyetemi sport ugyanis munka. Azért adtak komoly összegű ösztöndíjat, hogy sportoljál. Magyarosan, megdolgozz a pénzért. Legyél jó, öregbítsd az egyetem hírnevét, vidd a konferencia felső házába a csapatot! Ezt egyébként más, Amerikában kosarazó magyar lányok is megerősítették. Nyugi, a városba alig van időnk bemenni - írták még a kiutazás előtt. Edzés, iskola, házi feladat. Sebaj, játszani szeretünk, az iskola úgy túnik rendben van, a tananyag pedig érdekes.  Őszintén szólva ez utóbbi kellemes meglepetés volt számomra. Itthon alig hallottam: apa, most nem érek rá, megírom ezt a tök érdekes házit. Ma hajnalban viszont ezzel a mondattal váltunk el egymástól. Wow, a gyerek tanul!!!

1 Tovább

Réges régen, na jó, csak 3 éve

De van.

Micsoda?

Igen, szívesen elmegyek Amerikába.

Minden így kezdődött 2012-ben. Zsuzsa (anya és feleség) egy rokonról mesélt, aki diákcsereprogram keretén belül Amerikába készült. Lányunk, Laura (gyerkőc, csak, hogy egyértelműek legyenek a szereplők), aki addig hallani sem akart az ilyesmiről, egy inkább lazaságból feltett kérdésre: nincs kedved hozzá? a "de van" választ adta.

Egymásra néztünk és elkezdtük szervezni az utat. Minden összejött és Laura remek 9 hónapot töltött a tengeren túlon.

Ennek a kalandnak is megvan a maga története, amelyben benne van a csapat legjobb dobója cím is és erről itt olvashatsz. Külön köszönet ezért Gary és Marcia Brownnak.

Három év telt el azóta. Amerika azonban visszahívta. Néha csalogatva, mások által támogatva, olykor sötét arcát is megmutatva, de várta. Mert ugyan sok benne a bizonytalanság, azonban a "nem próbáltam ki" vagy a "mi lett volna ha" okán mindig hiányérzet lett volna bennünk. Igy többes számban. Nekem biztosan.

Másfél év

Hogyan talál egymásra egy magyar kosárlabdázó és egy amerikai egyetem? Több útja van. A mienk csupán az egyik. Laura remek kosárlabdázó, tagja volt az U18-as válogatottnak, kétszeres magyar utánpótlásbajnok a Csata DSE-vel. Bár 2013-ban volt két megkeresése egyetemektől, akkor még a magyar érettségi volt a cél. 2014-től azonban ismét az Újvilágra figyeltünk. Számtalan emailváltás, legalább 50 egyetemmel. Ajánlatok divizio I-es és II-es csapatoktól. Hajszálon múló lehetőségek, kissé gyanús ígérgetések, utolsó pillanatos edzőváltások után 5 egyetem maradt.

Csapat, ahol várták

Végül a WVSU mellett döntöttünk. Bocsi Alaszka, kicsit messze vagy és a januári mínusz 27 fokos átlaghőmérséklet sem ígért túl sok jót!

A Yellow Jacket campusa viszont mindössze két és fél órára van Stamping Groundtól, Laura 3 évvel ezelőtti otthonától. Ez sokat nyomott a latba. Valamint itt várták.

Az edző kimondottan szerette volna.

Személyesen írt levelet, többet is. Majd elküldték a teljes sportösztöndíjra szóló ajánlatot. Talán ez a videó is közrejátszott döntésükben. Köszönet Mr. David Smith, nem tréfa, az edzőt tényleg így hívják!

A héten ismerkedünk

Az első héten csak 4 edzés van, és játékkal telik el. 7 pontig tartó felvonásokkal. A második edzés nyitányaként Lorka villantott egy 7/7-et, azaz csapata mind a 7 pontját ő dobta. Azt hiszem az edzői csapat megnyugodhatott (ok, mi is egy kicsit), jó vásárt csináltak. Anita (másodedző és ő is Smith) széles mosollyal várta a gyakorlás végén: te tényleg jó játékos vagy.  

Apa ilyenkor nagyon örül 7600 km távolságából. Írjam azt, hogy nagyon várom már november 11-ét? Igen, akkor lesz az első hivatalos meccs.

0 Tovább

Az elválás

Szeretlek anya, szeretlek apa. Könnycseppek a lányok szemében, összeránduló gyomor a papánál. Még egy ölelés és irány az autó. Charleston repülőtere mindössze 20 percnyi autóútra van a WVSU campusától.

10 percig hallgatunk, forgalomra figyelést mímelek, pedig csak azon elmélkedem, hogy jól döntöttünk-e. Zsuzsa (anya és feleség) töri meg a csendet. 

- Egész ügyes volt a gyerek.

- Ja, szépen indul, a kis irányító is egyből észrevette.

- Láttad, a szünetben már magyaráztak egymásnak a játékról. 

-A billentős cselét jól kajálták.

-Amúgy nem rossz csapat ez, de azért oda kell tegye magát, hogy kezdő legyen.

-Rajta múlik, a lehetőség megvan.

Laura 2015 augusztus 14-e óta a WVSU (West Virgina) hallgatója és sportolója.

Az első edzés

Open gym. Így hívják azt az időszakot, amikor bárki részt vehet az edzéseken. Ennek végén hirdetik ki a csapatot. Az amerikai filmeken ilyenkor olvassa a főhős a nevét az edző által kirakott listán, (vagy sem).

Volt szerencsénk látni az első edzést. Ismerkedtek egymással a lányok. Nézték az újakat, hárman vannak, két fekete, pardon afro-amerikai és ő. Laura az első percekben nagyon közelről nézhette a játékot, a labdát. A régi csapattársak főleg egymásnak passzoltak. Utána azonban jött a billentős csel, amelyet az elszenvedő a padlón csücsülve elemezhetett, majd a 6 méterről eleresztett tempó. A fekete irányító pedig akkor fogadta a kegyeibe, amikor harmadszor indították le az ellenfelet. Fehér lány fut és elkapja a hosszú passzt?

Wow, akkor legközelebb is ellőjük felé a lasztit!

Amúgy mindenki tele van önbizalommal, hajigálnak rendesen, és a láb alatti labdaátütés is teljesen normális. Még egy hétig így játszanak, hogy utána megkezdődjön a hegynek futás, merthogy abból itt van bőven, és az edző szobájában is ott állnak már félig kibontva a kartonokból a medicinlabdák és a csuklóra erősíthető súlyzók.

A keddi BBQ-ismerkedés után, hangulati edzésnek mondanám kissé nagyképűen, ma délután újra edzés. Azt ígérte, erre felveszi a csatás nadrágját, a yellow jacket pólóhóz a méretét pedig már levették. Fura lesz a mérges darázs a Garfield után, de Kriszta biztosan büszke lesz rá. 

0 Tovább

Laura Amerikája. Kosárlabda és minden más.

blogavatar

4x9 hónap. Ennyi időre ment a lányom sportösztöndíjjal Amerikába. Laura kosaras mindennapjai, ahogy én, a papája látom. 2. évad.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek