Jelentőset javítottak mérlegükön a Tritonok a három egymást követő hazai meccsükön. Szerdán a Kentucky Állami Egyetem csapatát győzték le 76-58-ra, így 3-3-ra állnak a kezdeti három vereség után.
Magabiztos diadal volt, amelyből
Laura 4 ponttal és egy lepattanóval vette ki a részét.
Az ellenfél egy úgynevezett fekete egyetem (HBCU) volt, amely különböző kedvezényeket nyújt a színes bőrű fiataloknak a továbbtanulás érdekében. Nálunk ilyenkor már szegregációt kiáltanának, de ott másképpen gondolják. A realitásból indulnak ki és a gazdaságosságból. Egy 2006-os tanulmány szerint az ilyen iskolák 1964 óta 10 milliárd dolláros többlet GDP-t hoztak azzal, hogy kiművelt fiatalok hagyják el az intézményeket. Na ennyit Amerika oktatási elveiről, vissza a kosárlabdához.
Laura ezúttal 17 percet kapott is szokatlan poszton játszatták. Zóna ellen a körte szélén, olykor a tetején, ahogy a fotón is látszik, 4-esként kellett viaskodnia. Becsülettel helyt állt, de nem ezt tanulta.
Úgy érzem, amikor megjön a sebessége és a dinamikája, akkor tud visszatérni eredeti helyére. A bátorság már megvan, csinálja amit tud, de a hatékonyság még hiányzik. Érdeklődéssel és nem kis izgalommal figyelem erőfeszítéseit. Ez is embert próbáló feladat, de megoldott már ehhez hasonló helyzetet. Most is így lesz!
A konferencia-meccseket már itthonról figyeljük, ahogy ez a poszt is a 17 órás repülőút után készült. Jó volt látni, megölelni, együtt vacsorázni, családozni vele. Remélem tudtunk annyit adni, hogy az a pályán is kamatozzon. A sulival ugyanis nincs baj, eddig minden flottul megy, félévkor ismét kiemelkedő eredményre számíthatunk. Az év végén pedig jöhet majd a kalapdobálás. De ennyire ne szaladjunk előre, csütörtökön bajnoki, engem pedig vár egy német házi feladat ellenőrzése. Az 5-ösért nekem is meg kell dolgoznom.
