Kevés bejegyzés lesz ebben a szezonban a Tritonok meccseiről. Nem lesz ugyanis mit írni Lorkáról. Pályafutása során másodjára sérült meg úgy, hogy hosszú kihagyás vár rá. 16 éves korában a bokája fosztotta meg egy Eb-részvételtől, most a bal térdében szakadt el a keresztszalag.
Szinte nem is látszik, pedig a baloldali lábbal van a baj
Október 23-án, szerdán, az edzés közbeni játéknál történt. Az esetet leírni nehéz, és nem is érdemes. A lélekmarkolászás most nem segít. Ziccerdobás, kontakt, hasító fájdalom, könny, alig enyhülő fájdalom. Két napig próbáltuk a 21 évvel ezelőtt hasonlóan megsérült térdem tapasztalatán elűzni magunktól a legrosszabbat. Nem sikerült. Hétfőn orvos, kedden MRI, szerdán diagnózis. A keresztszalagnak annyi. Két nappal az első edzőmeccs előtt. A divízió III-as bajnokság 3. legerősebb csapatával játszottak. Sima 14 pontos zakó lett belőle. A még tavasszal műtött center térde sem tökéletes, ez látszott a játékán. Amikor valaki megúszni akar egy meccset, elkerülendő a fájdalmat, a nagyobb bajt. Lorka és Jordan nélkül nagyon nehéz idény elé néznek a Mark Twain csarnokban. Szinte kilátástalanba.
Lorka azonban nagyon erős. A mára virradó hajnalban elképesztően nyugodt hangon tudtuk megbeszélni a következő nyárig szóló menetrendet. Az iskola, kosárlabda, karrier hármasát hangoltuk össze. A lényeg, hogy erre a helyzetre is van terv. B-terv, de jónak, reálisnak látszik. A mostani körülmények között kiváló. Egy élsportoló ugyanis lélekben is erős és úgy készül vissza a pályára, hogy az a civil életét is erősítse. Legfeljebb kettő helyett három évig tart még az amerikai álom megvalósítása. Most ebbe a bajnokságba neveztek be, tehát ezt nyerjük meg.
